Király István – vágó
– Mióta vagy vágó és milyen fontosabb produkciókban dolgoztál korábban?
– 1989-ben kezdtem a tévében, de vágó ’92-’93 táján lettem. Nimróddal ’97 óta dolgozom együtt, a reklámfilmjeit és videoklipjeit is én vágom. A Kontroll a második nagyjátékfilm, amit amin vágóként dolgoztam – az első a Valami Amerika volt.
– Mi ragadott meg a Kontroll filmtervében, amikor először tudomást szereztél róla? Mi jelentett számodra kihívást benne?
– Ez a film már évek óta levegőben volt, és már nem igazán emlékszem, hogy amikor a forgatókönyv első verzióját olvastam, pontosan mi fogott meg. Nimródot nagyon rég óta ismertem, sok mindenben dolgoztunk együtt, és elég közös volt az elképzelésünk a filmezésről, a stílusokról, így az a lehetőség, az kihívás, hogy vele csináljak egy nagyjátékfilmet, már önmagában is elég volt.
– Mi az, ami bevált és mi az, ami nagyon másképp alakult, mint ahogy elképzelted?
– Azt hittem, könnyebb lesz összerakni. Nehéz volt. De ami a filmet illeti, körülbelül ilyenre számítottam, mert jóval előtte Nimród már forgatott Pados Gyulával egy előzetest, amit szintén én vágtam, és már akkor látni lehetett, hogy körülbelül ebből mi lesz. Maguknál a felvételeknél egyébként nem voltam jelen, mert nem szeretek ott lenni a forgatáson. Nem jó, ha engem befolyásol az, amit ott kinn látok, mert akkor máshogy viszonyulok hozzá. Azt szeretem, ha szűzen látom a leforgatott anyagot, mert akkor el tudok vonatkoztatni mindentől.
– Számodra mi volt a legnehezebb, legrémesebb rész a vágás során?
– Az egész film volt nehéz. 25 órányi anyagból kellett dolgozni. A sok ellenőrzés és a pszichológia vizsgálat volt különösen problémás, hogy pontosan hogyan fog beleilleni a filmbe, mennyiségben, formában. Azok improvizatívabb dolgok voltak, amik nem voltak pontosan megszerkesztve, sem a szöveg, sem a történések nem szerepeltek részletesen a forgatókönyvben. Az ilyesmi nagyon nyersanyagigényes. Rengeteg forgatott anyag volt, és abból úgy kellett kimazsolázni, hogy mi az, ami tud működni, és mi az, ami már sok. Azokon a jeleneteken elég nehéz volt fogást találni.
– És mi volt számodra a vágás közben a legviccesebb pillanat?
– Talán amikor a futásos, üldözéses jeleneteket kigyűjtöttük. Maga a vágás munkafolyamata már egyáltalán nem vicces, bármennyire vicces is a vágott film témája. Inkább feladat, inkább koncentráció, inkább nehézség, mint szórakozás. Persze amikor az ember először megnézi a forgatott anyagot, azért van min szórakozni.